A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program — Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program” című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

 

Botlik Richárd: Sir Thomas Seymour és VIII. Henrik angol király magyar üstdobjai - Pest 1542. évi ostroma angol szemmel

ABSZTRAKT

(Elhangzott: 2013. november 21-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Tanácstermében, "Angol-magyar kapcsolatok a középkorban és a kora újkorban" című történettudományi konferencián)

 

VIII. Henrik (1509-1547) angol király uralkodása alatt jelentős hadiflottát építtetett, bonyolult szövetségi rendszerekben képviselte országa érdekeit, megalapozta a sikeres szigetország jövőjét, látványos építkezéssel emelte London és környéke rangját, a "keresztény hit védelmezőjeként" szembeszállt Luther Mártonnal, majd két évtizeddel később megalapította az anglikán egyházat. Az elért eredmények ellenére az utókor valódi botrányhősként őrzi az angol király emlékét. Nem alaptalanul, hiszen Anglia 16. századi történelme elválaszthatatlanul összeforrt VIII. Henrik magánéleti kálváriájával, hiszen hat alkalommal nősült egy olyan korban, amikor a válás fogalmát szinte csak elméletben ismerték. VIII. Henrik király hedonista volt, ezért nem kedvelte a hivatalából fakadó kötelezettségeit. Minden alkalmat megragadott arra, hogy szenvedélyeit csillapítsa: birkózott, vadászott, zenét írt, hajszolta a fényűző társasági összejöveteleket, és kitartóan udvarolt a bájos hölgyeknek. Az angol király az államügyeket rábízta a Titkos Tanácsra (The Privy Council) és Thomasaira, azaz lordkancellárjaira, akik véletlenül mind Thomas névre hallgattak (Wolsey, More, Cromwell, Seymour).

 

                                (VIII. Henrik király hárfán játszik)

Az Itáliában zajló háborúk váltakozó hadiszerencséje és az angol kancellárok látványos fluktuációja miatt Anglia gyakran váltogatta szövetségeseit. Az 1540-es évek elején a szigetországot érzékenyen érintette északi szomszédja, Skócia aktív külpolitikája, és a francia-skót kapcsolat megélénkülése következtében VIII. Henrik megbékélt a Habsburg testvérek - V. Károly német-római császár, Habsburg Mária németalföldi kormányzó és I. Ferdinánd cseh-, magyar- és római király - kompozit államával. A Habsburg Monarchia uralkodói megbocsátották VIII. Henrik ballépéseit: Anglia aktív részvételét a Habsburg-ellenes éllel alapított Cognaci Ligában, az angol király botrányos válását V. Károly császár nagynénjétől, Aragóniai Katalintól, és Anglia elszakadását a Római Anyaszentegyháztól. A Habsburg-Tudor közeledés jelentős hatással volt az oszmánok által fenyegetett, és Szapolyai János (1526-1540) halálát követően ismét belső hatalmi harcoktól sújtott Magyar Királyság történelmére, mert a régi-új szövetségesek megállapodásának egyik sarkallatos célkitűzése az lett, hogy Franciaország térdrekényszerítését követően I. Szülejmán (1520-1566) szultán seregét ki kell szorítani Magyarország területéről. A török kiűzésének grandiózus terve és a pillanatnyi valóság között azonban áthidalhatatlan űr tátongott.

A Szapolyai örökségért harcot folytató I. Ferdinánd (1526-1564) 1541. július 1-jén kétségbeesett segélykérő üzenetet küldött VIII. Henriknek. A Regensburgban kelt, francia nyelvű levél arra figyelmeztette a szigetországi uralkodót, hogy Szülejmán szultán vezetésével hatalmas oszmán sereg tart Magyarország felé. VIII. Henrik király birodalmi követe, Georg ab Heideck Regensburgban több alkalommal is tárgyalt I. Ferdinánddal, és e megbeszélések alkalmával a magyar király kifejtette az angol érdekeket képviselő követnek, hogy nagyon bízik VIII. Henrik király jóindulatában, és mint jó keresztényt, a hit védelmezőjét, és nem utolsó sorban szövetségesét, kérte az angol királyt, hogy nyújtson segítséget a Magyar Királyságnak. Az európai kontinens királyi udvaraiban szolgálatot teljesítő angol követek figyelmét azonban nem kerülhette el az a tény, hogy 1541 nyarán már senki sem állíthatja meg a török szultánt a Magyar Királyság megsegítése céljából. VIII. Henrik egyik legismertebb diplomatája, a főként Németalföldön, Franciaországban és a Német-római Birodalom területén ügyködő Sir Nicholas Wotton már 1541. július 8-án, I. Ferdinánd király segélykérő levele után egy héttel jelentette Londonnak, hogy "Budát - a követ szavait idézve - fel fogja szabadítani a török, hacsak a birodalmi államok nem segítenek a Magyar Királyságnak, ami azonban lehetetlen, hacsak nem biztosítják azonnal az általános békét." A szigetországban tartózkodó császári megbízott, a William Shakespeare VIII. Henrikében Capucius néven szereplő Eustace Chapuys több ízben hiába kérlelte az angol királyt a pénzsegély ügyében. VIII. Henrik húzta az időt, és V. Károly követének minduntalan kitérő választ adott. Az angol királyi udvar előrelátása beigazolódott. 1541. augusztus 29-én, Szülejmán szultán szerencsét hozó napján, az oszmánok csellel elfoglalták a budai várat. 1541-ben augusztus 29-e hétfői napra esett, ami magyarázatot adhat Szülejmán szultán tétlen várakozására, hiszen hétvégén - az istentiszteletre igyekvők nagy száma miatt - korántsem lett volna olyan egyszerű feladat a janicsárokat titkon becsempészni a budai vár területére. Buda elsetének szomorú tényéről csaknem egy hónap késéssel érkeztek jelentések Londonba. A közgondolkodás Buda 1541. évi oszmán birtokbavételét az ország három részre szakadásával azonosítja. Azonban a történelmi helyzet a korábbi, Magyarországot ért török csapásokhoz - Nándorfehérvár 1521. évi elvesztéséhez, vagy az 1526. évi mohácsi csatához - hasonlóan 1541-ben is árnyaltabb volt, mert Szülejmán szultán ugyan hátrahagyott védőket a budai várban, de komolyabb óvintézkedést nem tett. Mindez magyarázatot ad az elkövetkező év keresztény hadjáratának kezdeti sikerére, Pest akadálytalan megközelítésének tényére.

     (Izabella, János Zsigmond és a magyar főurak Szülejmánnál)

I. Ferdinánd király minden lehetséges eszközt megmozgatott a stratégiailag kiemelkedő Pest és Buda visszavívásáért, az ország visszaszerzéséért. 1542. február 2-án, a speyeri birodalmi gyűlésen a rendek 40 ezer gyalogost és 8 ezer lovast szavaztak meg a hadjáratra. A Velencében tartózkodó angol követ, Edmund Harwell április 22-én kelt jelentése szerint a birodalmi gyűlésen megszavazott zsoldosokhoz Ferdinánd Magyarországon 20 ezer könnyűlovas toborzását tervezi, és cseh, osztrák területeken is gyűjti a katonáit. Bár a magyar király június elején még ígéretet tett arra, hogy személyesen vezeti a keresztény sereget, a hadsereg irányítását inkább Joachim von Brandenburg választófejedelemre bízta. A koalíciós seregben nemcsak német, osztrák, cseh és magyar, hanem itáliai, spanyol, portugál, angol, skót, sőt francia katonák is részt vettek. E hadsereghez csatlakozott két magas rangú szigetországi megfigyelő, Sir Thomas Seymour és Charles Howard, akiket VIII. Henrik azért küldött Magyarország területére, hogy a két szakértő a londoni udvar számára felmérje a közeljövőben tervezett angol hadisegély minél célzottabb felhasználási lehetőségét.

                                        (Sir Thomas Seymour)

Kérdéses, hogy a két, prominens angol államférfi Magyarországra küldése jó ürügyül szolgálhatott-e VIII. Henriknek arra, hogy az Angliában zajló belpolitikai eseményekről elterelje a figyelmet. Ugyanis mindkét angol gentlemant rokoni szálak fűzték VIII. Henrikhez. Sir Thomas Seymour húgát, Jane-t 1536-ban vette feleségül az angol király. 1537 októberében - VIII. Henrik egyetlen fia, Edward világra hozása után tizenkét nappal - Jane Seymour belehalt a konlikációkba. Harmadik felesége elvesztését követően VIII. Henrik király Thomas Cromwell kancellár javaslatára egy protestáns német hercegnőt választott nejéül. Cromwell ezzel súlyos baklövést követett el, mert sem VIII. Henrik, sem Anglia nem tudott azonosulni az anglikánnál jóval reformáltabb vallási nézetet képviselő királynéval. Az angol király engedett Cromwell politikai ellenfeleinek: a Towerbe záratta a kancellárt, és kiegyezett a protestáns királynéval a házasság érvénytelenítéséről. Az angol király teljes pálfordulását jól illusztrálja az a tény, hogy Cromwell bukásának idején a katolikus párti Howard-famíliával együttműködve gyökeresen átalakította az ország felsővezetését. Száműzte a protestáns érzületű püspököket, és felhagyott a kolostorokból elkergetett katolikus barátok további üldöztetésével. Hogy minél szorosabbá fűzze kapcsolatát a katolikus párttal, VIII. Henrik ötödik feleségének az 1542-ben Magyarországra küldött Charles Howard húgát, Catherine-t választotta, aki mellesleg az angol király második, lefejezett feleségének, Boleyn Annának volt a rokona. VIII. Henrik ízléstelen ötödik kézfogója, melynek előszertartása a bukott Cromwell kancellár lefejezése volt, illetve a már említett Boleyn rokonság megléte baljós előjel lehetett volna az angol királynál 32 évvel fiatalabb Catherine Howard számára, akit nem sokkal a szertartást követően, házasságtörés vádjával letartóztattak, és 1542. február 13-án kivégeztek. A kivégzés szempontjából érdekes kérdést vethet fel Charles Howard követ Magyarországra küldése. Vajon azt tervezhette-e VIII. Henrik, hogy a lefejezett királyné kilenc (!) férfitestvérét szétszórja az európai kontinens területén, nehogy véletlenül összeesküvés támadjon ellene?

                                           (Catherine Howard)

Visszatérve a két angol követ magyarországi jelenlétére, Sir Seymour és Charles Howard azt a konkrét utasítást kapta a londoni királyi tanácstól, hogy 6 ezer gyalogos és 4 ezer lovas negyedévre számított ellátásáról készítsenek tervet. 1542. július 1-jén I. Ferdinánd király Bécsben fogadta, majd kihallgatta VIII. Henrik király követeit, és - Sir Seymour jelentése alapján - a magyar király nagyon szívélyes fogadtatásban részesítette a küldötteket. Mivel Sir Seymour és a követekkel érkező angol és skót katonák személyesen akartak részt vállalni a hadjáratban, a magyar király a könnyűlovasság és az osztrák egységek parancsnokára, Hans Ungnad hadnagyra bízta a szigetországiakat. Sir Seymour és titkára, Mr. Belyngham szerint a parancsnokuk "very gently" velük, tehát az angol küldötteket még a széltől is óvja, s inkább civilekként, semmint katonákként kezeli őket. A hadjárat már 1542. július elején elkezdődött - az ilyenkor szokásos előcsatározással. Sir Seymour az angol királynak küldött jelentése szerint július 3-án álmából riadt fel, mert azt hitte, hogy török lovasok érkeztek bécsi szállása közvetlen közelébe. Hamar kiderült azonban, hogy az egyik (feltehetően magyar) könnyűlovas hadosztály érkezett Budáról Bécsbe, két szekeret kísérve. Az angol követ látta, hogy "egy szekér török fejekkel, és egy hasonló szekér foglyokkal volt megtöltve." Seymour arról is számot adott levelében, hogy egy "Barátnak" (Friar) nevezett illető Budán van, és 10 ezer magyar lovasa van, de még nem tudják Ferdinánd tisztjei, hogy a törökhöz, vagy a keresztényekhez csatlakozik-e.

                                                (Hans Ungnad)

A koalíciós had 1542. július 7-én Bécsből elindult Buda felé. A sereg mindössze 36 kisebb, duplacsövű tarackot málházott fel, ami Sir Seymour megfigyelése szerint minden másra alkalmas, csak ostromlásra nem. Az angol követ érdeklődésére a német tüzérek azt a magyarázatot adták, hogy Ferdinánd király nem tudott alkalmasabb ostromeszközöket összeállítani, mert a felszerelést a múlt évi hadjáratban Wilhelm von Roggendorf elvesztette. A hadjáratban résztvevő angol követek jelentései világosan érzékeltették a Buda visszafoglalására készülő seregen belüli morális feszültséget. Jó példa minderre Sir Seymour július 16-án, a Rákos mezején felállított keresztény táborból VIII. Henriknek küldött jelentése. Az angol követ szerint a táborban tartózkodó katonák közül aki éppen nem részeg, az csak maga elé bámulva őgyeleg, és mindegyik a másik tehetetlenségére mutogat. Sok időt fordítanak a szórakozásra, kevés időt a harcra. Az angolok Tarry névre hallgató katonáját harci feladatok helyett utásznak osztották be, és a skótok is nehezményezték, hogy már öt napja mást se csinálnak, csak a táborhoz vezető utakat kaparják, kátyúzzák. Mindenki elégedetlenkedett amiatt, hogy a táborban fizetni kell azért az élelelemért, amit a magyarok biztosítanak. A német zsoldosok véleménye szerint ezért - Sir Seymour jelentése alapján - "a magyarok olyan jó keresztények, mint a törökök." Az angol lovag levele más szempontból is megmosolyogtató. Sir Seymour ugyanis ebben a jelentésében elnézést kért VIII. Henriktől, amiért korábbi, 10-én kelt levelében tévedésből véletlenül azt írta urának, hogy a sereg Pestnél táborozik. Az angol követ javította hibáját, hiszen Pest helyett Esztergomot akart írni; ugyanakkor megjegyezte, hogy egyrészt ennek a nyelvi hiányossága az oka, mert a magyar nyelv valami oknál fogva minden eddig általa hallott nyelvtől különbözik, másrészt pedig az idő nagyon sürgette őt, sietett a fogalmazással, ezért hibázott.

                        (Pest 1542. évi ostroma, korabeli metszet)

A hadjárat szervezetlensége, fejetlensége rossz hatással volt Eustace Chapuys londoni tárgyalásaira. A birodalmi követet több ízben kihallgatta VIII. Henrik. Chapuys -  a regensburgi angol követek, Gairdner és Knyvett pontosan egy éve előadott beszédében elhangzott - ígéretére emlékeztette VIII. Henriket: ha más keresztény fejedelmek is teljesíteni fogják kötelezettségeiket a török ellen, abban az esetben nem az angol király lesz az utolsó keresztény uralkodó a sorban, aki segítséget nyújt a Magyar Királyságnak. A Londonban tartózkodó birodalmi követ a kihallgatása során mindezt felidézte VIII. Henriknek, aki állítólag elmosolyodott, és késlekedésére azt a mentséget hozta fel, hogy 1542-ben a szultán nem személyesen jött Magyarországra. VIII. Henrik elutasító válasza, és a magyarországi eseményekkel egy időben kirobbant skót háború ellenére Sir Seymour, Charles Howard és a szigetországból érkezett katonák Ferdinánd király katonai táborában maradtak, és továbbra is rendszeresen küldték jelentéseiket az angol királynak.

A koalíciós keresztény sereg éppen a pesti városfalat ostromolta, amikor Sir Seymourhoz különös feladatra utasító levelek érkeztek VIII. Henriktől. Az angol király megparancsolta a követnek, hogy még mielőtt elhagyja Magyarországot, okvetlenül béreljen egy társzekeret (hozzávaló jószágokkal), és vegyen tíz véget a legdivatosabb magyar öltözékek alapjául szolgáló anyagokból. VIII. Henrik kedvelte a magyar divatot, kortársai feljegyezték, hogy az angol király szívesen visel olyan öltözéket, amely a magyar királyi udvarban divatos. 1542. augusztua 29-én kelt levelében VIII. henrik nemcsak ruhakészítéshez használható végeket, hanem 10 dob és 10 tárogató beszerzését is kérte Sir Seymourtól. A "shoppingolásra" szánt pénzt VIII. Henrik a németalföldi Guildenfinger bankház faktora útján küldte Sir Seymournak. Az angol uralkodó imádta a zenét. és sok értékes szerzeménnyel ajándékozta meg az utókort. Zeneszerzése során kevésbé ismert hangszerek megszólaltatásával is próbálkozott. Talán ennek a zenei kísérletezésnek köszönhető, hogy a Magyarországról vásárolt tárogatók és dobok is megjelentek az angol király repertoárján és hangszergyűjteményében. VIII. Henrik sógorát, Sir Seymour-t jól érzékelhetően meglepte ura szokatlan kérése. VIII. Henrik következő levele pedig már végképp elbizonytalaníthatta a követet, hiszen az angol király időközben meggondolta magát, és egyszerű dobok helyett sokkal méretesebb és impozánsabb üstdobokat kért Sir Seymour-tól. Az angol gentleman persze ura minden hóbortjának meg akart felelni, de illedelmesen megírta, hogy az éppen zajló, pesti városfal elleni ostrom közben ő személyesen nem tud a hangszerek gyűjtésével foglalkozni, másrészt október 12-én kelt levelében igyekezett megnyugtatni VIII. Henriket: "addig is küldtem egy embert, aki gondoskodik a dobokról és sípokról." Ugyanakkor udvariasan tájékoztatta az angol királyt, hogy a 10 üstdob beszerzése nem lesz könnyű feladat, mivel érdeklődésére felvilágosították, hogy összesen csak két darab van belőlük a keresztény sereg táborában: "egy a magyaroknál, és egy másik a főparancsnoknál." A szerencsétlen angol követ kínos helyzetben lehetett: magasrangú tisztként a hadjárat döntő fázisában az üstdobok hollétéről és megvételéről kellett eszmecserét folytatnia a keresztény sereg parancsnokaival. Belegondolni is rossz, hogy a koalíciós sereg német és magyar parancsnokai mit feltételezhettek Őfelsége tisztjéről, hogy az ostrom közben az angolnak az üstdob beszerzése a legfőbb gondja? Másrészt az üstdob a hadjáratok fontos jelközlő eszköze volt, tisztán, jól hallható hangjával vezényelte a csapatokat a különféle harci feladatokra. Ha ezeket az angol követ megvásárolja, hogy azokkal VIII. Henrik zenei palettájának sokszínűségét kielégítse, akkor vajon milyen eszközökkel értesítsék a katonákat az ostrom során? Szegény Sir Thomas Seymour tisztában lehetett azzal, hogy urát még a legváratlanabb feladatokban is szolgálnia kell. Mégis, levelezése alapján kézzelfogható az angol követ belső vívódása. Persze a kényes feladat megvalósulása ellenére kijelenthető, hogy végül nem a tíz tárogató és a két üstdob hiánya okozta a keresztény sereg 1542. évi kudarcát.

(16. századi hangszerek másolatai)

A Buda visszafoglalására szervezett hadjárat már a pesti gyenge városfal ellen indított támadási kísérleteknél megfeneklett. A közelgő tél, a járvány okozta veszteségek, és a zsold hiánya miatt a sereg feloszlott. Sir Seymour Magyarországról Nürnbergbe utazott, ahol részletes kimutatást készített arról, hogy mennyibe kerülne Angliának 5 ezer katona ellátása és felszerelése. E számadást felhasználva, 1543-ban 40 ezer dukát hadisegélyt adott VIII. Henrik király I. Ferdinándnak, hogy a magyar uralkodó eredményesen védekezhessen az oszmánok ellen. A gyümölcsöző angol-magyar kapcsolatok VIII. Henrik halála után, a tíz éves VI. Edward uralkodása alatt sem szakadtak meg. Nemcsoda, hiszen a gyermekkirály regnálásának első periódusában éppen az a főúr lett Edward gyámja, aki 1542-ben hónapokat töltött Magyarországon. Sir Thomas Seymour a fiatal király nagybátyjaként, Somerset hercegeként, a hadiflotta parancsnokaként, és nem mellesleg VIII. Henrik király özvegyének újdonsült férjeként lett Anglia teljhatalmú ura. VIII. Henrik király hangszerrendelési hóbortja is hozzájárult ahhoz, hogy az uralkodása alatt oly széleskörű angol-magyar partnerség a kora újkorban életben maradjon, tovább virágozzon.

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: VIII. Henrik király magyar üstdobjai - konferencia absztrakt
VIII. Henrik (1509-1547) angol király magyar szövetségesei - © 2008 - 2025 - viiihenrik.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat