Kedves Látogató!

 

VIII. Henrik a világ egyik legismertebb uralkodója, aki - botrányoktól sem mentes - életvitelével igen sok témát nyújtott a történetíróknak, történészeknek. E honlap felülete is kevés lenne ahhoz, hogy a híres király életét, mindennapját híven bemutassam. VIII. Henrik hosszú ideig - csaknem negyven évig - tartó uralkodása során a változó szövetségi rendszerek és háborúk felszínes leírása is több tucat kötetet, pár ezer oldalt megtöltene. A honlap terjedelmi okok miatt a gyümölcsöző angol-magyar kapcsolatrendszer létezését igyekszik feleleveníteni.

 

A középkori angol-magyar diplomáciai kapcsolatok jól ismertek, sőt, a kora újkori Erdély Angliával fenntartott viszonya is alaposan feltérképezett. Viszont az 1526. évi mohácsi csatától az Erdélyi Fejedelemség létrejöttéig eltelt periódusról csupán részben feltárt, meglehetősen hiányos feldolgozások születtek. A források helyenként pontatlan datálása, másrészt a kérdéskörben fellelhető dokumentumok elenyésző hányadának használata vezetett oda, hogy a két magyar király, Szapolyai János és I. Ferdinánd angolokkal ápolt diplomáciai kapcsolatának jelentőségét alábecsülte, sok esetben figyelmen kívül hagyta a hazai történetírás.

A nemrég megjelent könyv fejezeteiben megismerhető angol-magyar diplomáciai kapcsolatot a történészek egzotikumként tárgyalták. Szapolyai János és VIII. Henrik gyümölcsöző kapcsolatát a történettudományi feldolgozások kifejezetten félresiklott zsákutcaként, és a sarokba szorított János király vergődéseként jellemezték. Annak ellenére, hogy például 1526-ban, Itália után, Magyarország állt a második helyen a kontinensről Londonba érkező jelentések mennyiségének tekintetében.

A könyv elsődleges célja, hogy VIII. Henrik és udvara diplomáciai levelezésének magyar vonatkozású iratait, ezen dokumentumoknak a 16. századi diplomáciai folyamatokra gyakorolt hatásait vizsgálja. A Tudor-dinasztia híres uralkodójának regnálása a magyar történelem korszakhatárára (a késő középkor végére és a kora újkor elejére) esett. Jóllehet a szigetország egészen más történelmi utat járt be, mint Magyarország, mégis számos hasonlóság fedezhető fel a Tudorok országa és a Magyar Királyság között. Egyrészt a belső hatalmi válság, a polgárháború zárásaként mindkét országban dinasztiaváltás következett be, másrészt Angliát — csakúgy, mint Magyarországot —, állandó külső veszély fenyegette, és az uralkodó elitnek itt is, ott is szembe kellett nézni a vallási reformmal.

A vesztes mohácsi csatát követő hatalmi harcot különösen nagy érdeklődéssel követte nyomon VIII. Henrik és udvara, szinte naponta futottak be magyarországi érdekeltségű hírek az angolokhoz. Magyarország, és főként Szapolyai János országrésze annak köszönhette a szigetország kiemelt figyelmét, hogy Szülejmán szultán a nyugati hódítással jelentős erőket kötött le a Habsburg fivérek, V. Károly német-római császár és Ferdinánd osztrák főherceg, később magyar király területeiről. A magyarországi eseményekkel párhuzamosan zajló itáliai háborúk harcmezőiről — az oszmánok kézzelfogható közelsége miatt — hiányzott a korábbi években tapasztalható császári erőfölény. János király a török szultán szövetségeseként, a török hadjáratok közt eltelt időszakban állandó zsoldos hadsereg fenntartására kényszerítette ellenfelét, I. Ferdinándot. I. Ferenc francia király és VIII. Henrik gyakran támogatták pár ezer dukáttal János király katonai akcióit, mert a több milliós nagyságrendre rúgó itáliai hadviseléshez képest kifizetődő volt olyan szövetségest istápolni, aki állandó munkát adott Ferdinánd király zsoldosainak.

Másrészt fontos kihangsúlyozni, hogy VIII. Henrik a kezdetektől fogva elismerte Szapolyai János királlyá koronázását, és a magyar uralkodónak írott leveleiben, a követi megbízások során is végig kitartott azon álláspontja mellett, hogy I. Jánost megilleti a magyar királyi cím. Egy velencei és egy angol forrás alapján pedig rekonstruálni lehet, hogy VIII. Henrik az egymással szembenálló magyar királyjelöltek közül kifejezetten Szapolyait támogatta, és Sir John Wallop Magyarországra irányuló követútja során bebizonyosodott, hogy az angol király pénzügyileg is János királyt kívánja segíteni, nem pedig Ferdinándot. Az ok, ami János király szigetországi népszerűségéhez vezetett, elsősorban nem a Habsburg-ellenes koalícióban keresendő, hiszen VIII. Henrik az Angliát irányító lordkancellárok szeszélye miatt hol itt, hol ott talált magának európai szövetségest; az angol uralkodót sokkal inkább dinasztikus politikája, tönkrement első házassága, és e frigy hátterében álló szövevényes politikai összefonódások késztették arra, hogy Szapolyai Jánost támogassa, vagyis a kérdésre az angol belpolitikában kellett választ találni. Mindez magyarázatot ad arra is, hogy 1541-ben — amikor az angol király érdeke úgy kívánta — a Habsburg-Tudor megbékélés bekövetkezett. VIII. Henrik mindig nagy terveket szőtt Franciaország meghódítására, és 1541-ben a világpolitikai helyzet kedvezett a szigetország számára.

A Sacco di Roma, a katolikus egyházfő pálfordulása következtében János királyt és VIII. Henriket (a „keresztény hit védelmezőjét”) a Habsburg fivérek nyomására egyaránt exkommunikációval sújtották: előbbit a törökkel kötött szövetsége, utóbbit pedig viharos válási ügye miatt. Az egyházi átok egyikük esetében sem érte el a kívánt hatást, sőt, még szorosabbá fűzte az angol-magyar diplomáciai kapcsolatot, s e pápai döntés Angliában egy sajátos reformfolyamathoz, a szigetországnak az Anyaszentegyháztól történő részleges elszakadásához vezetett. VIII. Henik élesen bírálta VII. Kelemen fellépését János király ellenében, és nem ismerte el a magyar uralkodó exkommunikációjának jogosságát. Ugyanígy János király sem ismerte el sorstársa négy évvel későbbi kiátkozását.

Az 1530-as évek második felében az angol-magyar diplomáciai kapcsolatok két sarkalatos terv körül összpontosultak. Egyfelől János király nősülési szándéka találkozott VIII. Henrik leányának, Tudor Máriának (később Véreskezű Mária néven Anglia királynőjének) kiházasításával, de e terv V. Károly diplomáciai nyomása miatt ― Mária angliai ténykedését tekintve, bizton állítható, hogy János király és udvara szerencséjére ― végül meghiúsult. Másfelől János király a Habsburg Ferdinánddal való megbékélési törekvéseihez próbált Londonban segítséget kérni, végül azonban az idő múlása, Ferdinánd szóbeli ígéreteinek tettek nélküli sokasága, és a Szülejmán szultánnal egyre inkább éleződő viszonya uralkodásának utolsó periódusában Szapolyait ráébresztette arra, hogy vissza kell szereznie az angol-francia-velencei szövetség bizalmát ahhoz, hogy egy esetleges trónörököse számára diplomáciai lépéselőnyt biztosíthasson. János király halálát követően ez utóbbi terv csak részben valósult meg, a londoni királyi udvar ugyanis mérsékelt érdeklődést mutatott János Zsigmond Magyarországának sorsával kapcsolatban, és nehezen igazodott ki a János király halálát követő hatalmi harc indítékain, céljain.

1542-ben tekintélyes angol megfigyelők érkeztek a Magyar Királyság területére, hogy VIII. Henrik és Anglia nevében harcoljanak a szent ügyért, a török kiűzéséért. A kudarcba fulladt keresztény expedíció után részletes költségvetést készített az angol flotta későbbi admirálisa, Sir Thomas Seymour. E számadást felhasználva 1543-ban 40 ezer dukát hadisegélyt adott VIII. Henrik angol király I. Ferdinándnak, hogy a magyar uralkodó eredményesen védekezhessen az oszmánok ellen. A Tudor-Habsburg szövetség ugyanakkor nagy terveket szőtt a nyugati hadszíntéren, a Francia Királyság ellen. VIII. Henrik uralkodásának utolsó éveiben támogatta II. Lajos magyar király özvegyének, Habsburg Máriának a németalföldi törekvéseit, és szorosan együttműködött Ferdinánd királlyal. E tekintetben számos angol-magyar kapcsolódási pontot lehet találni, és a rendelkezésre álló iratok mennyisége alapján kijelenthető, hogy további kutatást igényelne e kérdéskör feltárása. A könyv elsődlegesen diplomáciatörténettel foglalkozott, és csupán néhány utalás történt az angol-magyar művelődéstörténet korabeli színtereire. Az angol király szenvedélyes vadász volt, ezért gyűjtötte a lengyel, magyar származású vadászsólymokat. Ugyanakkor a vadászat mellett VIII. Henrik király imádta a zenét, és sok értékes szerzeményével ajándékozta meg az utókort. Zeneszerzése során kevésbé ismert hangszerek megszólaltatásával is próbálkozott. Talán ennek köszönhető, hogy Magyarországról vásárolt tárogatók és üstdobok is megjelentek az angol király repertoárjában. VIII. Henrik király kedvelte a magyaros öltözékeket, az angol követek csodálták a magyar nemesek pompaszerető divatját. További kutatást érdemelnének a korabeli angol-magyar kapcsolattartás hétköznapi megnyilvánulásai is.

VIII. Henrik halála után fia, a tíz éves VI. Edward (1547-1553) örökölte az angol trónt. Rövid uralkodásának első periódusában éppen az a főúr lett Edward gyámja, aki 1542-ben hónapokat töltött Esztergomban, és a Rákos mezején felállított keresztény táborban. Sir Thomas Seymour, a fiatal király nagybátyja, Somerset hercegeként Anglia teljhatalmú ura lett. Habár az angol régens jól ismerte a magyar belpolitikát, és a Magyar Királyság török ellenes harcát, mégsem kapott akkora figyelmet a közép-európai kérdés, mint korábban, VIII. Henrik uralkodásának idején. A fiatal angol király nem érhette meg a felnőtt kort, 16 éves korában Edward távozott az élők sorából. Magyar szempontból ismét érdekes változás történt Angliában, hiszen Véreskezű Mária (Bloody Mary) személyében éppen azt a hercegnőt koronázták angol királynővé, akit annak idején apja, VIII. Henrik a magyar királynak, Szapolyai Jánosnak szánt feleségül. Számtalan angol-magyar kapcsolódási pontot találni a későbbi korokban is. E kapcsolatok kora újkori gyökere a mohácsi csata idején kibontakozott laza szövetségi, jó baráti viszonyban kereshető. A könyv mindezekről igyekszik hiteles történeti élményt nyújtani a kedves olvasók részére.

 

 

A honlap felülete lehetőséget nyújt arra, hogy a kedves látogató beleolvasson a könyv minden egyes fejezetébe. Ha a tartalom felkeltette érdeklődését, szívesen válaszolok a felmerült kérdésekre az alábbi e-mail címen:

botlikrichard@gmail.com

 

Ha szeretné megrendelni a könyvet, akkor szintén érdeklődjön a fenti e-mail címen, vagy kattintson a könyvrendelés menüpontjára.

 

Üdvözlettel

dr. Botlik Richárd PhD, történész, a honlap felelős szerkesztője

Oldal: Kezdőlap
VIII. Henrik (1509-1547) angol király magyar szövetségesei - © 2008 - 2024 - viiihenrik.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat